BÁZISVÁLTÁS: A STANDARD FRISSÍTÉSE AZ AKTUÁLIS POPULÁCIÓ TÜKRÉBEN

Egy állat genetikájának értékelése arra szolgál, hogy összehasonlíthatóvá váljon a fajta többi egyedével.

Különböző országok különböző irányokból közelítik meg azt, hogy ez az összehasonlítás milyen bázispopulációhoz képest történjen. A báziscsoport képviseli a fajta aktuális tenyésztési átlagát, amihez a tenyészállatok genetikáját viszonyítják. Abban az esetben, ha ez a bázis nem kerülne frissítésre, a genetikai előrehaladás miatt a leggyengébb genetikájú tenyészállataink is magasan pozitív értékeket képviselnének 10-20 év elteltével. Ezek az értékek pedig megtévesztőek, hiszen nem reális képet adnak a genetika aktuális állapotáról. Ezért minden ország rendszeresen frissíti a bázispopulációt.

Az Egyesült Államok úgynevezett „lépésenkénti” bázisváltást alkalmaz, ami ötéves periódusokat jelent. Eddig a 2015-ben született tehenek jelentették a bázist, 2025 áprilisától pedig a 2020-ban született tehenekhez viszonyítunk. Az ötévenkénti váltás oka, hogy a már ötéves tehenek kellően stabil genetikai értékekkel rendelkeznek ahhoz, hogy reális alapot adjanak az új értékelésekhez.

Egy másik megoldás a „gördülő bázis”, amely évente frissíti a viszonyítási alapot. Előnye, hogy az értelmezése egyszerű, ugyanis az átlag feletti egyedek indexe pozitív, az átlag alattiaké pedig negatív. Ideális esetben a genetikai előrehaladásnak folyamatosan kell történnie, nem pedig ingadozva, hogy az állatok genetikai értékei egyértelműen tükrözzék az előrelépést. Ez különösen fontos nagyobb populációknál. Ezért megjelent a több év adatait tartalmazó báziscsoport alkalmazása – például 2018, 2019 és 2020 születési évű tehenek. Kanada és az Egyesült Királyság is így frissíti az alapot évente.

Egyes országok különböző bázisokat használnak a termelési mutatókra és a küllemi tulajdonságokra, a küllemi tulajdonságok értékelése ugyanis komplexebb. Például az utóbbi évekre jellemző probléma volt az ún. karóláb és a rövid tőgybimbó.

Tehát az idei bázisváltás 2015-ről 2020-ra egyből eredményezi, hogy a 2020-ban született bázisállomány az elvártnál rövidebb tőgybimbóval rendelkezik. Ilyen körülmények között sok, új értékeléssel rendelkező állat mutatna pozitív indexet a tőgybimbó hosszára vonatkozóan, ami azt a benyomást keltené, hogy megoldottuk a problémát, holott valójában a kívánatosnál rövidebb tőgybimbót építettünk be a fajta standardjaiba.  A kérdés különösen az ilyen lineáris tulajdonságokkal kapcsolatban az, hogy az állatokat a fajta átlagához kell-e hasonlítanunk, vagy ahhoz, ami ideális az adott fajta számára.

Minden ország a saját populációjához viszonyítja az állatok genetikai értékeit. Az alapszámítás és annak frissítése országonként eltér, de általánosan jellemző, hogy idővel az állatok genetikai értékszámai csökkennek, ahogy a populáció fejlődik. Ez azonban nem igaz a teljes szelekciós index tekintetében.  Példaként, az O-Man nevű bika húsz éve a TPI-rangsor első helyén állt +1090 font tejhozammal. 2025 áprilisában viszont ez már -1090 font tejet jelentene. TPI-értéke 1908 volt 2005-ben, és ez a szám 2025-ben is hasonló marad, mivel a változásokat korrekciós tényezők kiegyenlítik.

A Holstein International cikkét
Skultéty Veronka fordította