Előre jelzett örökítőképesség (PTA) vagy genetikai érték (BV): Mi a különbség?

A tejelőszarvasmarha-ágazat a genetika területén két „nyelvet” használ. Az egyik az előre jelzett örökítőképesség (PTA, predicted transmitting ability), a másik pedig a tenyészérték (BV, breeding value).  Az amerikai értékelések az előbbit, a legtöbb másik ország viszont az utóbbit használja.

De mi is a különbség, és mi a különbségek hatása?

BV: A tenyészérték azon gének alapján történő becslés, amelyek az állat genetikai felépítésére vonatkoznak. Ezek a gének határozzák meg a termelési képességet és azt, hogy az állat mit képes örökíteni az utódainak. Ez mindig csak egy közeli becslés marad, mivel ha az állat saját teljesítményét hozzáadjuk az utódok teljesítményéhez, és a genomikai profilhoz, akkor sem jutunk el az állat 100%-ban pontos tenyészértékéhez. Miközben a genomika közvetlenül a géneket vizsgálja, egy kisebb keresztmetszetet, körülbelül 50 000 bázispárt (a legfontosabbnak ismerteket) vizsgál a szarvasmarha genomjából, amely pedig összesen 2,6 milliárd bázispárból áll. Ennek következményeként a tenyészértéket gyakran EBV-ként (estimated, azaz becsült tenyészértékként) említik.

PTA: Az előre jelzett örökítőképesség egy prognózis arról, hogy az állat mit képes átadni az utódainak. A gének párban jelennek meg, és mindegyik párból csak egyik örökítődik át egy-egy utódba. Ezért az állat örökítőképessége (transmitting ability) a tenyészértékének (breeding value) a fele. Az Egyesült Államok a PTA-t használja a tejhasznú szarvasmarhák értékelésére, míg a legtöbb másik ország az EBV-t alkalmazza.

Amikor a termelési tulajdonságokról van szó, az Egyesült Államokban az értékeléseket fontban (lbs) adják meg, míg más országokban kilogrammban (kg). Mivel körülbelül 2 font (lbs) egy kilogrammnak felel meg, egyvPTA, amelyet fontban adnak meg, abszolút értékben hasonló ahhoz, mint egy EBV, amely kilogrammban van kifejezve. Például egy kanadai +1000 kg-os tejmennyiség-javító bika az Egyesült Államokban körülbelül +1000 vagy +1200 font értéket mutathat. A számított tenyész- vagy örökítőértékeket tulajdonságonként kezelhetőbb, könnyebben értelmezhető formában teszik közzé az ezzel foglalkozó független szervezetek.

Ennek oka nem a PTA vagy az EBV, hanem a használt genetikai bázisok különbsége. Minden egyes állat genetikai értékét meghatározzák, majd összehasonlítják a populáció átlagával. A báziscsoport, amelyet az összehasonlítási célokra, a fajta átlagának reprezentálására használnak, azokat az állatokat jelenti, amelyek egy meghatározott születési évjáratból származnak. Ha ezt a bázispopulációt nem frissítenék, akkor pl. 20 év után minden egyed a telepen jelentős pozitív indexet mutatna, amely azt tükrözi, hogy mennyit fejlődött a fajta ezen idő alatt. Ennek hátránya, hogy még azok az állatok is, amelyek az átlag alatt teljesítenek, nagy pozitív indexet kapnak, ami félrevezető üzenetet közvetíthet. Ennek eredményeként az Egyesült Államok azon országok közé tartozik, amelyek ötévente frissítik a genetikai bázist, egy új születési évcsoportot választva alapként. Így a következő öt évben – tehát egy belátható időtávban – jól összevethetők az eredmények.

Kanada pedig azok között van, amelyek a folytonos bázisfrissítést alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy minden évben frissítik az alappopulációt. Ennek az az előnye, hogy folyamatosan, az átlag feletti állatok pozitív indexet kapnak, míg az átlag alattiak negatívat – ami könnyen értelmezhető. Természetesen a bázisul szolgáló csoport genetikai értéke az egyes országokban eltér, bár a nemzetközi vérvonalak széles körű alkalmazásával a különbség a régebbi időkhöz képest már nem olyan nagy.

Az USA-ban a következő bázisváltásra várhatóan 2025 tavaszán kerül sor, amikor a megelőző öt évben elért előrehaladást levonják az aktuális értékekből, és egy új periódus kezdődik.