Harminc „rövid” év a minőségi tejtermelés szolgálatában

A holstein-fríz import-szaporítóanyagok megismertetését és terjesztését, valamint a fajtában lévő, különösen a tejtermelés fejlődésére irányuló genetikai potenciál piacra juttatását több évtizede elkötelezett hivatásként végzi Süpek Zoltán, a Holstein Genetika Kft. tenyésztési és kereskedelmi igazgatója.

A szakember mostani megkeresésének elsősorban a 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére megrendezett ünnepélyes díjátadón, a hazai tejtermelő ágazat fejlesztése érdekében, innovatív genetikai újdonságok meghonosításában és a szakoktatásban végzett több évtizedes tevékenysége elismeréseként kapott Újhelyi Imre-díj volt az apropója, azonban a szakma helyett most Süpek Zoltán életútját mutatjuk be.

Süpek Zoltán 1960. augusztus 17-én született Gödöllőn. Édesanyja egri származású, általános iskolai irodalomtanár volt, jelenleg ő a család lexikona, míg Pápán született édesapja agármérnökként végzett, majd a MATE jogelődjének, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek volt adjunktusa és az Állattenyésztési Tanszék Kísérleti Sertéstelepének vezetője, később a közigazgatásban vezetői pozíciót töltött be. Ízig-vérig mezőgazdász ember lévén fiát rendszerint magával vitte a telepre a haszonállatokkal való megismertetés céljával, valamint otthon is hizlaltak sertéseket. Ennek ellenére Zoltán a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen növénytermesztő szakon szerzett diplomát, mindeközben angol szakfordítói és melegégövi növénytermesztői kurzusokat abszolvált.

Az egyetemen végzett munkáknak és a tanulásnak köszönhetően kerültem kapcsolatba a Holstein Genetika Kft.-vel. Az 1990-ben alapított cég, amerikai kapcsolatok révén, rendszeresen tartott szemináriumi napokat, amelyeknek emlékét napjainkban kiadványok őrzik. Az amerikai szakemberek előadását addig fordító tolmács egy alkalommal nem állt rendelkezésre.

Az ügyvezető, Akác Balázs szülői háza és a miénk kétháznyira volt egymástól. Egy napon Balázs szóba elegyedett édesapámmal, és épp a tolmácsproblémát ecsetelte, amikor is édesapámnak eszébe jutott, hogy Zoltán fia is valami ilyesmivel foglalkozik az egyetemen – meséli mosollyal az arcán a véletlen egybeesést az interjúalany.  – Fölvettük a kapcsolatot, intenzív rákészülés után sikeresen megoldottam a szaktolmácsi feladatot, és röviddel utána megkezdődött életem új korszaka.

1995-től nyolc éven át területi igazgatóként a vállalat sikeres képviseletét látta el a Dunántúl nagy részén. A World Wide Sires amerikai mesterséges termékenyítő vállalat tejhasznú tenyésztési programjának megismertetésében úttörő szerepet játszott a térségben. Úgy érzi ma is, hogy ez a terület megtalálta őt, s ha Amerikában születik, talán a World Wide Sires (Select Sires) tenyészbika-előállító csapatának lett volna tagja. 2003-tól a Holstein Genetika Kft. tenyésztési és kereskedelmi igazgatói munkakörét vette át, elsősorban a szaporítóanyag-kereskedelmi munka szakmai szervezéséért vállalva felelősséget. 2010-től ez a munkakör újból kiegészült területi értékesítői feladattal a dél-alföldi régióban.

– Eleinte bizony nehezen vettem fel a fordulatot, elsősorban fizikailag volt megterhelő. Rengeteget utaztam az országon belül gazdaságról gazdaságra, hogy megismertessem az állattartókkal az amerikai genetikát. Nagyon megerőltető volt ez az időszak, mégis azért ültem mindennap az autóba és vezettem havonta sokezer kilométert, mert éreztem a szakterületben a személyes perspektívát, és hittem – hiszek a mai napig – az amerikai holstein-fríz genetika minőségében. Szerettem volna, hogy ezáltal a magyar gazdák is jobb eredménnyel tudjanak termelni.

Mikor átvettem az említett dunántúli régiót, a cégnek alig néhány partnere volt ott. A bő nyolc év alatt közel hatvan partnert szereztem, és volt olyan év, amikor több mint 33 ezer adag szaporítóanyagot tudtam értékesíteni. Ez nemzetközi mércével is figyelemre méltó szám, különösen, ha a hazai populáció méretét nézzük. Számomra ez egy misszió volt, amiben megtaláltam a motivációmat, hiszen valami olyasmit mutathattam be a gazdáknak, amit addig soha senki nem tett. Büszke vagyok arra, hogy az üzemi kollégákban sohasem ügyfelet láttam, hanem együtt-
működő partnert. Igyekeztem korrekt, őszinte, empatikus viszony kialakítására és ápolására, a szakmai színvonal mellett.

Ugyanez igaz a hatósági jellegű kapcsolatokra, de még a versenytársak túlnyomó többségére is. Különösen élvezem, amikor magyar és amerikai kollégákkal jól körülhatárolt projekteken (pl. katalógus, hírlevél, kiállítási standtervezés) közösen ügyködünk. Nyelvismeretem révén számos, jórészt tengerentúli szaktanácsadó magyarországi üzemi programjait, projektjeit szerveztem, többnyire ellátva a szaktolmács szerepét is. A vállalat szakmai tanácskozásain aktív szerepet vállaltam, miként a konferenciákról megjelentetett kiadványok összeállításában is. Huszonnégyszer vettem részt amerikai és számos alkalommal európai (spanyol, olasz, holland, angol) tanulmányutakon, kiállításokon, konferenciákon, hogy a kiutaztatott magyar tejtermelési szakemberek ismeretszerzését elősegítsem.

Tényleg azt gondolom, hogy jókor, a számomra jó helyre vezetett a sors, mert olyan, a szakterületet meghatározó forradalmi folyamatok hazai bevezetésében vehettem részt, mint a számítógépes tenyészpárosítás, az ivarspecifikus szaporítóanyag használata vagy a genomikusan értékelt tenyészbikák szaporítóanyagának megjelenése, a tejtermelés modern higiéniájának gyakorlattá válása, fejlett menedzsment-eszközök meghonosítása, utóbb pedig az állatokat érő stresszhatások elleni küzdelem.

Mindez a tejtermelést szolgáló számos élvonalbeli amerikai és európai beszállító partnerrel követel magas szintű együttműködést. Említeném a szakterületet népszerűsítő publikációimat is, amelyek több újság, folyóirat lapjain, valamint a Holstein Genetika Kft. saját kiadványaiban láttak napvilágot.

Úgy fogalmazott, édesapja ízig-vérig állattenyésztő ember volt. Miben látja e tekintetben a különbséget édesapja és saját maga között?

– Édesapám markánsabb, direktebb, racionálisabb személyiség volt, míg én inkább humán beállítottságú vagyok, szemlélődő, elemző típus, aki a háttérben összefogja a munkafolyamatokat. Ezt a habitust valószínűleg édesanyámtól örököltem. Felmerült, hogy Sopronban kezdek erdőmérnöki tanulmányokat, csakhogy a felvételi gerincét a matematika-fizika képezte, én pedig magához az erdőhöz vonzódtam, így elvetettem a gondolatot.

Mivel zenét is tanultam, elképzeltem, hogy zeneművészeti szakgimnáziumban tanulok tovább. Gödöllőn, a frissen létrejött zeneiskola első növendékeinek egyike voltam. Eredendően gitározni szerettem volna, ám „sajnálatosan” kitűnő hallásom miatt a felvételin rábeszéltek a hegedű tanszakra. Kilenc évig jártam órákra, de közben – a nyári táborok hatására – dobra váltottam, amely hangszer „félhobbi” szinten évtizedeken keresztül kísérte életemet. A zenekaroknak rengeteget köszönhetek, más világlátású emberekkel találkoztam, mint, mondjuk, később az agráriumban, így gazdagodott a személyiségem.

Itt jut eszembe, hogy grundfocista közegben nőttem fel, egészen az érettségiig, ahol – és itt a zenéléshez is visszakapcsolódok – megtanultam közösségben dolgozni, a csapatért hajtani, barátokat szereztem, és megismertem a mozgás örömét. Nem vagyok egy frontember- vagy vezéregyéniség-típus, sem az, akinek világmegváltó ötletei lennének. De egy valamit, azt hiszem, igazán jól csinálok: kreatív vagyok a megvalósításban! Egy jó ötlet megvalósításához projektterv, a kivitelezés összefüggéseinek átlátása kell. Én a végrehajtás módjának megalkotásában és megszervezésében vagyok erős, ezt az élet sokszor igazolta. Süpek Zoltán édesapja nyomdokaiba lépve végül az agrárpályát választotta. Az volt a család véleménye, hogy az agrárium egy kifejezetten flexibilis hivatás, az abban szerzett tudás pedig az élet szinte minden területére konvertálható.

A gödöllői egyetemre bekerülve az első időszakban angol szakfordítói csoportba nyert felvételt, majd a harmadik évtől növénytermesztői szakra került, és trópusi növénytermesztés-specializációval együtt végezte az egyetemet, jeles diplomával.

Szaktanácsadó gyakornokként a Mezőgazdasági Ügyvitel-szervezési Intézetben kezdett dolgozni Budapesten, ahonnét hamarosan Gödöllőre, a Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Vállalathoz ment minőségbiztosítási menedzser (GLP) munkakörbe. Itt került először kapcsolatba az állattenyésztéssel, igaz, ekkor még csak a gyógyszerkísérletekhez használt állatokkal ismerkedett. Később projektfelelősként a Vetőmag Vállalat Külkereskedelmi Vállalkozási Irodájában dolgozott közelés távol-keleti farmberuházások előkészítésén. Egy kedvezőtlen átszervezés után távozott onnét, és 1988–1995 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Intézetében kapott állást, ahol Nagy Nándor, Dohy János, majd Bedő Sándor professzorok szárnyai alatt tanult bele az oktatási-kutatási tevékenységekbe: aktív szereplőjévé vált az Alkalmazott Állattenyésztés és a Szarvasmarha-te- nyésztés tárgyak oktatásának és a húsmarha-kutatási programoknak.

– Ebben az időszakban rengeteget kellett tanulnom; a professzoroktól való tanulás mellett némi gyakorlati tapasztalatszerzésre is szükségem volt. Három év után a tejhasznú szarvasmarhák felé vettem az irányt, és 1991-ben szarvasmarha-tenyésztési szakmérnöki diplomát szereztem.

Mindeközben kaptam egy felkérést az Idegennyelvi Lektorátustól, hogy angol szakfordító szakos hallgatóknak (végzős évfolyamon) állattenyésztési szaknyelvet tanítsak. Az egyetemen természetesen voltak kiváló angolnyelv-tanárok, de mélyebb agrárszakmai tudással nem rendelkeztek, így hozzáláttam, hogy összeállítsak egy tanfolyami anyagot a diákok számára. Mondanom sem kell, mekkora munka volt az összes gazdasági haszonállatfajhoz tartozó szakmai szókincset összeszedni, katalogizálni és tankönyvszerű gyakorlatokat formálni velük.

De nagyon szép feladat volt, a hallgatók részéről is éreztem a támogatást, és olyan ismeretekre és szókincsre tettem szert, amelynek máig hasznát látom! Mindeközben a tőgyegészségi prevenció témakörében végzett vizsgálataimat kisdoktori értekezéssé fejlesztettem, amit aztán 1994-ben védtem meg.

Továbbá elvégeztem egy TIT-országjárás-vezetői tanfolyamot, valamint több nyelvet is elsajátítottam, a spanyolt, az olaszt és a németet például teljesen egyedül tanultam meg. Egyetemi oktatói korszakom szép emlékeket hagyott bennem, így mindig szívesen vállaltam a céghez érkező hallgatók gyakorlati idejében vagy gyakornoki éveiben egyfajta mentori szerepet, valamint egyetemi és tanfolyami csoportok részére előadások tartását.

Ezeknek köszönhetően 2013-ban alma materem címzetes egyetemi docens titulussal tisztelt meg!

Ennyi év távlatából, miben látja munkája szépségét?

– Elsőként egy emocionális indok: a tenyészbikák rendkívül impozáns teremtmények! Egyebekben, sok mindent érintettünk már ebben az összefüggésben az eddigiekben. Azt tenném hozzá, hogy merem hinni, hogy a döntően amerikai háttér által biztosított innovatív megoldások megismertetésének ténylegesen volt értelme.

Az információátadással és a termékeinkkel, szolgáltatásainkkal kicsit én is elősegíthettem számos magyar tejtermelő vállalkozás fejlődését, sikerességét. Ha ikonikus tevékenységünket, a szaporítóanyag-forgalmazást tekintem, mostanra a hazai holstein-fríz-spermahasználat 94 százalékát teszi ki az import sperma, annak az egyötöde a Holstein Genetika közreműködésével kerül ki a hazai piacra. Ezzel a teljesítménnyel az elmúlt negyed évszázadban az élen tudtunk haladni.

Talán meglepő, hogy a húsmarhasperma-eladásunk is évről évre emelkedik, ami jórészt a genomikának köszönhető, a jövedelmezőséget segítő új koncepció része. A genomika révén ugyanis már a jószág nagyon korai élet-
szakaszában meg lehet állapítani, hogy érdemes-e tenyészállatot nevelni belőle vagy másként célszerű hasznosítani.

Nem mindegy, hogy az idő, pénz, energia mire fordítódik! A genomika forradalmian változtatja meg az állattenyésztést. Esetünkben a minden korábbinál gyorsabb genetikai előrehaladás mellett lehetővé teszi a genetikai terheltségek kiszűrését, a megbetegedésekkel szembeni ellenállóképesség növelését, de olyan új fejlemények is kopogtatnak, mint a takarmányhasznosító képesség növelése vagy a hőstressztűrő képesség javítása a szelekció segítségével. Kiterjedt tanulmányok szerint a tejtermelési hozamokban megnyilvánuló fejlődést a 2000-es években elsősorban, és egyre nagyobb mértékben a genetikai előrehaladásnak köszönhetjük.

Mivel az egyéb technológiai elemek magas színvonalon állnak rendelkezésre (természetesen ezekben is van további fejlesztés), nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a tenyésztési lehetőségeknek. Annál is inkább jelentős perspektíva ez, mivel jelenleg a szaporítóanyag elenyésző tételt képvisel a telep költségszerkezetében.

Ezzel azt mondja, hogy a hazai állattenyésztők egyre nyitottabbak a precíziós állattenyésztés iránt?

– Úgy pontosítanék, szerencsére van egy bővülő tenyésztői szegmens, amelyik érti, hogy a jövőbeli versenyképesség mit követel már ma! Ez a kör fogékony a precíziós állattenyésztésre (párosítási program, tehén- és borjúegészség-monitoring, stratégiai állománytervezés, stb.), és például az egész állatállományát rendszerszerűen genomvizsgálatnak veti alá. Nehéz megmondani, hogy tíz-húsz éves távlatban hogyan fog kinézni egy tehenészet, milyen új dolgok válnak napi gyakorlattá.

Hamarosan elérem a nyugdíjkorhatárt, és érdekes visszagondolni az elmúlt évtizedek megannyi változására, újdonságára, ugyanakkor izgalmas abba belegondolni, hogy mi fog még történni a következőkben.

De vannak az ágazatban kétségtelen kihívások is, amelyek közül említeném – szűkebb szakterületemet is beleértve, ahol nagyon hiányolom az egykoron elengedhetetlennek tartott telepi törzstenyésztői státusz visszaállítását – a minőségi nemzedékváltás igényét, az elhivatott munkaerő-utánpótlást. Fontos lenne, hogy a valóban nagyszerű modern technika, a számítógép, a mesterséges intelligencia ne szorítsa ki a józan emberi észt és a morált az életünkből. Természetesen üzletről, versenyről is szól a világ, de a derűnek nem szabad kivesznie a hétköznapjainkból!

Hogyan kapcsolódik ki a hétköznapokban? Milyen elképzelései vannak az elkövetkező évekre?

– Nos, magamról szólva, ennyi év után nehéz volna egyik napról a másikra otthagyni ennek az ágazatnak a mozgalmas világát, és egyelőre nincs is a terveim között. Ugyanakkor szabadidőmben nagyon szívesen hallgatok minőségi zenét, van egy vidéki rezidenciánk nagy kerttel, ahová szívesen járunk családilag, és bőven ad tennivalókat is, továbbá szeretek úszni, kerékpározni, túrázni.

A labdajátékokat pedig különösen kedvelem: a Vasas SC-hez a ’60-as évek óta kötődöm, van ott egy kialakult baráti köröm, akikkel, ha csak tehetem, kijárok a meccsekre szurkolni a fiúknak, lányoknak. Ez biztosan így marad majd a nyugdíjas években is. Szerencsére zajlik az élet körülöttem!

Varga Tibor