Nem kell félni a nehéz elléstől!

Nem kell félni a nehéz elléstől!

Rendkívüli csökkenést tapasztal az amerikai tenyészbikák elléslefolyási mutatóiban az, aki összeveti a 2020 augusztusi számokat a korábbiakkal. Ennek oka, hogy megtörtént ezen a téren is a (2005 óta esedékes) bázisváltás, amely az SCE index esetében 5,7, a DCE esetében 5,8 levonást jelent a korábbi értékekből (természetesen, minden bikánál azonos mértékben). Az elmúlt másfél évtizedben sokat lépett előre a holstein-fríz fajta a mind könnyebb elléslefolyás irányába, amit a genetikai értékelés folyamatosan lekövetett, azonban a közzétételi mód aktualizálása (bázisváltás) sajnos mostanáig elmaradt.

Az új bázis tehát az SCE esetében 7,9 helyett 2,2, a DCE vonatkozásában 8,5 helyett 2,7! A bázist tekintve tehát adott bikától történő 100 elsőborjas ellésre vetítve nem 7,9, hanem mindössze 2,2 esetben várható, hogy valamiféle segítségnyújtás szükségeltetik.

A bikapopuláció az új számítási rendszerben a korábbinál jóval szűkebb szélsőségek között szór: az egyes bikák értékei 1 és 4 közé esnek.Mivel a számok értelmezése megegyezik a régivel, kijelenthető, hogy a holstein-fríz fajtában genetikailag indokolt nehéz ellés gyakorlatilag elhanyagolható mértékben fordul elő, akár idősebb, akár elsőborjas tehenekről beszélünk! 

Egyidejűleg a halva születéseket előre jelző genetikai mutatók (SSB, DSB) is átestek a bázisváltáson. Előbbi vonatkozásában 2,3 levonással 5,7-re, míg utóbbinál 1,4 levonással 6,6-re (tehát kedvező irányban) változik a bázis. 

Fontos megjegyezni, hogy a TPI és a NM$ szelekciós indexek magukba foglalják az elléslefolyásra gyakorolt hatást!

A brown swiss fajta esetében csak az elléslefolyási paraméterekben állnak rendelkezésre új alapszámok. Az SCE-ben 2,2 csökkenéssel 3,0, a DCE-ben 2,4 csökkenéssel 2,8 az új bázis.

(S.Z.)